Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk, hogy hypoxiában a ferde (diagonális) optokinetikus nystagmus (DOKN) függőleges összetevőjének nagysága lényegesen jobban csökken, mint a vízszintes összetevőé. Ezen eredmény alapján arra következtettünk, hogy a függőleges szemmozgást szervező tectalis- praetectalis tekintési központ érzékenyebben reagál a hypoxiára, mint a vízszintes szemmozgást irányító pontin tekintési központ. Ezt követő, antiorthostatikus helyzetben végzett vizsgálati eredményeink a hypoxiához hasonló eredményekhez vezettek, azaz a mikrogravitációt szimuláló esetben is a tectalis-praetectalis tekintési központ reagál érzékenyebben, mint a pontin tekintési központ.

Közleményeinkben már igazoltuk, hogy a korábbi felfogással ellentétben a két tekintési központ külön vezérlés alatt áll és hypoxia, valamint mikrogravitációs földi szimulációs kísérletekben igazolt módon a microgravitáció szempontjából a tectalis- praetectalis tekintési központ érzékenyebben reagál az említett fizikai hatásokra, mint a pontin tekintési központ.

Ezen igazolt kísérletes adataink alapján felvethető az a hipotézis, hogy a microgravitációs körülmények között kialakuló űrmozgásbetegség egyik etiológiai faktora lehet a két tekintési központ különböző érzékenysége, amely eredményezheti azt a vesztibuláris érzészavart, amelynek eredménye lehet az állapottal együtt járó extrém vegetatív tünet együttes (fejfájás, hányinger, hányás, verítékezés, mozgáskoordinációs zavar) megjelenése.

Alapkutatásunk azt célozza, hogy az említett neurofiziológiai szinteken (agytörzs és híd) történő gyógyszeres kupírozás segíthet ezen tünetegyüttes kivédésében, valamint az ismételten kialakuló űrmozgásbetegség tüneteinek megelőzésében.

Az anamnaesis felvételét követően fül-orr-gégészeti, belgyógyászati, ideggyógyászati vizsgálat, EKG, pulzus- és vérnyomásmérés történik a tervezett terheléses vizsgálatra való jelentkezéskor. Elvégezzük a Coriolis-gyorsulás kumulatív hatásának vizsgálatát folyamatos ingerléssel, Bárány-féle forgatószékben. Csak az átlagos vesztibuláris tűrőképességgel bíró jelentkezőket válogatjuk be vizsgálatainkba.

A terheléses vizsgálatsorozatot kétnapos ütemezésekben végezzük.
Az első napon a terhelés előtt az alábbi paramétereket rögzítetjük: pulzus, vérnyomás, pulzoximetria, capnográfia, légzésszám, EKG, perceptív-disjunktív teljesítmény vizsgálata. Ez utóbbit egy olyan eszközzel végezzük, amelyen rendszertelen sorrendben 60-szor kis lámpák fénye gyullad fel, és a fény csak akkor alszik ki, ha a lámpát az eszközhöz tartozó érzékelővel megérintik. Az eszköz azt az időt méri, mely a felvillanás és a lámpa megérintése között eltelik, egyúttal a tévesztések számát is jelzi. A vizsgálatot jobb, majd bal kézzel is elvégeztetjük. Ezt követően a diagonális optokinetikai (DOK) ingerlést ülő helyzetben végeztük 5 percig. A DOK ingerlést számítógép képernyőjén, számítógépes program által előállított jelekkel végezzük. A képernyőn 2 cm széles, fekete-fehér ferde csíkok jelennek meg, melyek jobb-fentről bal-lefelé 200/sec sebességgel haladnak. A vizsgált személy 50 cm távolságból nézi a 14" átmérőjű monitoron a mozgó csíkokat. A bitemporális elvezetéssel a vízszintes, a bal szem alá és fölé rögzített elektródokkal a DOKN függőleges összetevőjét BIOMED LTD TURUL N400 típusú, biológiai jeleket rögzítő és feldolgozó számítógéphez vezetjük. A vizsgálat alatt percenként rögzített paraméterek: pulzusszám, vérnyomás, pulzoximetria, capnográfia, légzésszám, EKG. 5 perc szünet után a vizsgálatot azonos feltételek mellett megismételjük, majd ismét meghatározzuk a perceptív-disjuntív teljesítményt.
A második napon a vizsgált egyént dönthető asztalra hanyatt fektetjük, majd -300-os fej irányú döntéssel – hyper antiortosztatikus helyzetben (HAH) terheljük 170 percig. A 161. perctől, az asztalhoz megfelelő módon rögzített számítógép monitor jeleivel DOKN-t váltunk ki 5 percig. A vizsgált paramétereket ugyanúgy rögzítjük, mint ülő helyzetben az előző napon. A 171. percben az asztalt +700-os "hypo" ortosztatikus helyzetbe (HOH) hozzuk és azonnal megismételjük az 5 perces DOK ingerlést. Ezt követően ismét meghatározzuk ülő helyzetben a perceptív-disjunktív teljesítményt. Valamennyi DOK ingerlés 1., 3. és 5. percének, valamint a HAH 20., 60., 120. és 160. percének rögzített paramétereiből mintákat veszünk és ezeket az adatokat matematikai algoritmus alapján értékeljük.

A vizsgálatoknál a központi idegrendszeri hatások részletesebb elemzésére elekrtoencefalográfiás elvezetéseket alkalmazunk. A kutatások jelen fázisában a spontán EEG aktivitásnak a kísérletei beavatkozások hatására bekövetkező változásait elemezzük.

A vizsgálómódszer és a billenő asztal tesztelése

Mivel az optokinetikus nystagmus által okozott szemmozgás-artefaktok (műtermékek) komoly nehézséget jelenthetnek, ezért a regisztrált EEG tevékenység számítógépes értékelésénél különböző, a szemmozgás artefaktokra eltérően érzékeny módszereket alkalmazunk és hasonlítunk össze. Az EEG tevékenységet elsősorban a tarkó-területekről vezetjük el, az adatokat részben közvetlenül tápláljuk az adatfeldolgozó PC-be, részben további feldolgozás céljára sokcsatornás FM adattárolón rögzítjük. A számítógépes jelfeldolgozásnál az MTA Pszichológiai Kutatóintézet Pszichofiziológiai Osztályán használt eljárásokat alkalmazzuk.
A következőkben tanulmányozzuk egészségeseken az akusztikus inger hatását a spontán EEG-jelekre, valamint az optokinetikai ingerlés során közbeiktatott akusztikus inger hatását a corticalis tevékenységre (EEG-válaszokra).