2003. február 1-én tragikus véget ért az űrrepülőgép STS–107 jelű küldetése. A Columbia űrrepülőgép a sűrűbb légkörbe visszatérve darabjaira hullott, az indításkor megsérült hőpajzs elégtelennek bizonyult a hatalmas hőterheléssel szemben. A fedélzeten tartózkodó 7 asztronauta, tudósok és mérnökök, az életükkel fizettek mindazokért az eredményekért, amelyek túlélték Őket. A 16 napos út során számtalan biológiai, orvosi, fizikai kísérletre és geofizikai megfigyelésre került sor, és sok észlelési anyagot továbbítottak a felszíni adatközpontba már a repülés során. Többek között speciális kamerát irányítottak a légkör aktív zivatargócai fölé, hogy megfigyeljék a hatalmas térrészre kiterjedő, de igen rövid élettartamú, emberi szemmel éppen hogy csak érzékelhető, magaslégköri fényjelenségeket. Számtalan különféle formájú felvillanást sikerült rögzíteni. Az alig egy évtizede azonosított és azóta intenzíven vizsgált jelenségért hatalmas villámkisülések felelősek. Ezek a villámok rádiófrekvenciás sugárzásuk révén a földfelszín távoli pontjain is észlelhetők speciális mérőrendszerekkel. A Columbia űrmisszióhoz kapcsolódó felszíni megfigyelésekben Magyarország is részt vett.
A Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetének Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumában, Soprontól nem messze is detektálták azon villámok keltette elektromágneses hullámokat, amelyekhez az itt bemutatott fényjelenségek társultak. Bór József , a NYME Kitaibel Pál Környezet-tudományi Doktori Iskola hallgatója és témavezetője, Dr. Sátori Gabriella, az MTA GGKI Aeronómiai Osztályának a vezetője, izraeli, japán kutatókkal együtt társszerzői annak a cikknek, amely a Columbiáról történt megfigyelésekkel egyidőben végzett felszíni mérések eredményeiről számol be a Geophysical Research Letters folyóiratban megjelenés alatt levő cikkben:
C. Price1, E. Greenberg2, Y. Yair3, G. Sátori4, J. Bór4, H. Fukunishi5, M. Sato5,8, P. Israelevich1, M. Moalem6, A. Devir1, Z. Levin1, J.H. Joseph1, I. Mayo1, B. Ziv3 and A. Sternlieb7 Ground-based Geo-location of TLE-producing intense lightning during the MEIDEX mission on board the Columbia Space Shuttle, Geophysical Research Letters, (in print)

1. ábra A Columbia űrsikló tragikus sorsú személyzete

2. ábra „Sprite” (tündér, manó) néven ismertté vált fényjelenség egy afrikai zivatargóc felett

3. ábra „ELVES” –ek (elektromágneses impulzusforrásból eredő fény és alacsonyfrekvenciás sugárzás) csoportjába tartozó fénygyűrű, amelyet a Csendes-óceán délnyugati térségében rögzített a Columbia IMC-201-es Xybion digitális kamerája.

4. ábra Az űrből történt megfigyelésekkel egyidejűleg négy felszíni obszervatóriumban, köztük hazánkban, az MTA GGKI, Nagycenk melletti Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban regisztrálták az ELF (Extremely Low Frequency: 3 Hz – 3 kHz) tranziens eseményeket, amelyeket a fenti fényjelenségekhez kapcsolható energetikus villámok keltette elektromágneses impulzusok váltanak ki.

5. ábra A 3. ábrán bemutatott csendes-óceáni ELVES fényjelenséggel egyidőben megfigyelt pozitív felhő-föld villám keltette hullámcsomag beérkezése a négy felszíni ELF állomáson a távolságnak megfelelő néhányszor tíz msec-os késéssel.

6. ábra A Csendes-óceán felett megfigyelt fénygyűrű függőleges tengelyének vonalában volt az a hatalmas pozitív polaritású felhő-föld villám, amelynek pozícióját felszíni háromszögeléssel a mért egymásra merőleges mágneses térkomponensből meghatározott irányok metszéspontja jelöl ki. (Kék: Onagawa; piros: Sayowa; zöld: Mitzpe Ramon; sárga: Nagycenk). A felszíni mérésekből a keltő villám fontos tulajdonságai határozhatók meg, a polaritáson kívül a kisülés által elszállított töltésmomentum. Így következtetések vonhatók le a felső légköri fényjelenségek keletkezésére vonatkozóan.

Sopron, 2004. október 25.

Sátori Gabriella
MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet
Sopron