3.átkerülhetnek-e élõlények egyik égitestrõl a másikra.
Az űrkutatásnak azt az ágát, amelyik e kérdések megválaszolására törekszik, nevezzük újabban exo-, vagy asztrobiológiának, vagy magyar néven lehetne űrbiológiának nevezni.
Az utóbbi időben az űrkutatás fejlõdésével az emberiség ismeretei a világegyetemrõl egyre bővültek, és mindez lehetõvé tette, hogy a bevezetõként feltett kérdéseket szélesebb aspektusból lássuk, és sokkal árnyaltabban tegyük fel. Az élet keletkezésének problémájához pl. ma már hozzáfűzzük, hogy a vizsgálatot az ősi földi légkör összetételének tekintetbe vételével, valamint a teljes napspektrum jelenlétében kell végeznünk. Ez azt jelenti, hogy oxigénben szegény, és következésképp ózonmentes atmoszférára kell gondolnunk, és nem hanyagolhatjuk el a napspektrum rövid (** 290 nm) hullámhosszúságú komponenseinek jelenlétét sem. A napsugárzás intenzitása pedig – éppen a légkör abszorpciójának hiánya miatt – a jelenlegi földfelszíni intenzitást több nagyságrenddel múlta felül.
Az élet égitestek közötti transzportjának kérdése a 20. század elejétől élő pánspermia gondolatának modern formája, ami az élet égitestek közötti transzportjának lehetõségén túl jelenti azt a problémát is, hogy az űrutazások, űrszondák, általában az űrbe juttatott tárgyak, illetve az esetlegesen rajtuk lévõ mikroorganizmusok nem fenyegetik-e a világűr mint környezet biztonságát.
A felsorolt kérdésekkel szorosan összefügg az a kérdés is, ami a bioszférára, pontosabban a bioszféra jövõjére vonatkozik:
Fennmaradhat-e az élet a Földön, és milyen módon akkor, ha a légkör ózontartalma a jelenlegi helyzethez képest is tovább csökken.
Az exobiológia segítségével remélhetjük pl. olyan védekezési mechanizmusok feltárását, amik az elvékonyodott ózonréteg és a következményesen megnövekvõ ultraibolya sugárzás mellett is elfogadható kockázatot biztosíthatnak.
A vázolt problémák vizsgálatára az ESA-hoz benyújtott pályázatainkban tehát az UV klíma kutatása döntő szerepet játszik. Remélhetőleg a közeljövőben lehetőségünk nyílik alkalmas mintákat a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) küldeni, az előkísérleteket kutatási programunknak megfelelően laboratóriumban, az ESA által elfogadott tematikus teamekkel együttműködve szimulált világűrbeli feltételek mellett tanulmányoztuk. Az EXPOSE kísérletben biológiai mintáink a T7 bakteriofág, a belőle kivont DNS, valamint a DNS-modell (kristályos uracil-réteg) viselkedését, a bennük lezajló folyamatokat tanulmányozzuk.
Ezek a biológiai minták korábbi fejlesztéseinknek köszönhetően alkalmasnak bizonyultak az ultraibolya (UV) sugárzás dózisának meghatározására, tehát biológiai dózismérőként és személyi doziméterként egyaránt használhatók. Az EXPOSE kísérlet tudományos előkészítő munkájának egyik fontos kérdése:
Alkalmasak-e biológiai mintáink világűrbeli feltételek mellett UV dózis mérésére?
(Földi laboratóriumban, szimulált űrbeli feltételek mellett pozitív eredményeket kaptunk.)
Az előkészítő munkát illetve a tényleges EXPOSE kísérletet követően vélhetően a következő kérdésre is választ kapunk:
Milyen feltételek mellett egyeztethető össze bármely égitesten az ott uralkodó UV klíma és a DNS alapú élet lehetősége?
A kérdésre jelenleg csak modellszámítások alapján válaszolhatunk, amiket természetesen ellenőrizni szükséges. Az élet lehetősége számos feltételtől függ, ezek közül az ultraibolya sugárzás csupán az egyik komponens.
A pályázatainkban vállalt feladatunk, hogy nemzetközileg jól ismert űrkutatási intézetekben működő exo/asztrobiológiai csoportokkal munkakapcsolatokat építsünk ki. Ezáltal bekapcsoljuk, elsősorban a fiatalabb generációt az Európai Asztrobiológiai Hálózat Szövetségébe (EANA).
Munkánkat az ESA PECS programja keretében folytatjuk.
Dr. Rontó Györgyi
MTA-SE Biofizikai Kutatócsoport
A MŰI/TP221 témapályázat témavezetője
