Az időjárási kockázatok is növekszenek. Ezért világszerte megnövekedett a katasztrófák pontos monitorozása és minél megbízhatóbb előrejelzése iránti igény. Hatására az űrtevékenységen belül e cél kiemelten szerepel ma már világszerte. A 2004-től már önálló (és tagjaira kötelező!) űrpolitikát is kidolgozó Európai Unió és az ESA is kiemelt űrkutatási irányként határozta meg a társadalom védekezésének űrtudományi eszközökkel való segítését, a katasztrófákat kísérő és előre jelző jelenségek műholdas kutatását mind a mentés hatásosabbá tételére, mind a jó előrejelzéssel a katasztrófák hatásainak mérséklése érdekében. E katasztrófák között kiemelt helyen szerepel a földrengések műholdas vizsgálata. Ugyanis a földrengések a ma - földi észlelésekként - rendelkezésre álló eszközökkel időben nemigen jelezhetők előre, míg a bekövetkezéskor már a hatásai nem csökkenthetők. Ugyanakkor téves előrejelzésre történő kiürítés-menekítés egy földrengéssel összemérhető kárt is okozhat az emberi életet is beleértve.
Ezért a földrengéseket kísérő és előre jelző jelek, jelenségek műholdas kutatása világszerte előtérbe került. A műholdas mérések az eddigi tapasztalat szerint - ha jól értelmeztük az eddigi műholdas méréseket - reális reményt adnak a földrengés-előrejelzés űrtechnikai megoldására. Ennek sarkalatos része a műholdak fedélzetén a földrengést megelőző és kísérő elektromágneses (villamos) jelek mérése és értékelése, amelyek - mai tudásunk szerint - jellemzően igen hosszú hullámúak, azaz az ULF~VLF sávba esnek. Ilyen mérésekben pedig kutatócsoportunknak nagy tapasztalata van, műholdas mérésekben majd két évtizedes az 1989-ben sikeresen startolt első SAS-műszerrel együtt, míg (a szükséges kiegészítő) földi mérésekben (az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézetével és a Magyar Álllami Eötvös Loránd Geofizikai Intézettel együttműködve) több, mint három évtizedes múltra tekintünk vissza.
A Kompasz-2 Föld körüli pályán (rajz). A műholdon látszanak a SAS2 kinyitott elektromos és mágneses érzékelői.
Bár az EU (és az ESA) e téren ma már megkezdte az intenzív űrbeli munkát, ma a legfontosabb programok még másutt futnak. A francia nemzeti űrprogram részeként éppen ez évben startolt a Demeter műhold, amelynek egyik fő feladata a földrengés monitorozás és előrejelezhetőség vizsgálata. Várható, hogy az adatok értelmezésében mi is részt veszünk. Intenzív az indiai munka is e téren, benne a minket magába foglaló indiai-magyar tudományos együttműködéssel. A legnagyobb és az első monitorozási kísérletet is magába foglaló űrkutatási vállalkozás azonban az orosz-magyar-ukrán együttműködésben, orosz "fővállalkozásban" kiépítendő műholdrendszer léterhozása. Célja a földrengéseket megelőző és kísérő jelenségek feltárása és monitorozási kísérlet végzése. A kísérlet során a földrengésektől mindig mentes összehasonlítási alapot a Nagy Orosz Tábla (Oroszország európai részének közepe) feletti mérések adják majd, míg a földrengésekből származó jeleket a szinte állandóan rengő Kamcsatka, valamint a földrengés-veszélyes Kaukázus és Kárpátok-Alpok talákozási zónája feletti mérések. Az EU-ra tekintettel, ha a műholdakról a földre az adatok lehozatali kapacitása megengedi, a szeizmikusan szintén veszélyes görögországi területek felett is mérni fogunk. E program az Iránytű-2, azaz a technikai próbát jelentő Kompasz-2 műhold (pár hónapon belül) várható startjával kezdődik. (A Kompasz-1 sikertelenül indult 2001. végén.) E műhold fedélzetén olyan SAS2 műszer lesz, amelyik az ULF~VLF sávban a jelek egy elektromos és egy mágneses komponensét méri majd. Az elektromos és mágneses érzékelők (antennák) ukrán gyártmányok. A műholdat Oroszországból irányítják, s a két központi műholdas földi adatvevő állomás egyike orosz (Moszkva mellett), míg a másik magyar (ELTE, Budapest). A SAS2 e változata két azonos egységet tartalmaz, hogy az egyik meghibásodása esetén a másik azonnal üzembe állhasson, a hiba ne akadályozza a kísérlet sikeres végrehajtását. Az idei munka a fejlesztés végeztével a startra előkészítés, melynek részeként az összes egység és a műhold teljes rendszere elektronikai és elektromos összemérése folyik. Ezt követi a repülő példányok összeszerelése és a start.
A SAS2 műszer készre szerelt állapotban.
A SAS2 (ukrán) mágneses érzékelője
A SAS2 (ukrán) elektromos érzékelője
A Kompasz-Vulkán program Moszkva melletti (IZMIRAN) központi adatvevő és parancsadó földi állomása
A Kompasz-Vulkán program budapesti (ELTE) adatvevő földi állomásának követő antennája.
A program eredeti változatában az Előfutár (Predvesztnyik) műholddal, majd 6~8 db Vulkán (Vulkan) műholddal folytatódott volna. Azonban a program fontossága miatt az orosz fél megnövelte ráfordításait, s teljes egyetértésünket is bírva az első, komplett monitorozási kísérletre is képes műholdrendszer létesítésére bővítette e fontos vállalkozást. A Predvesztnyik így Vulkan-1-gyé lényegült át, s a Vulkan-rendszer összesen 16 db (!) műholdból áll majd - 4 db magasabb pályán és 12 db alacsonyabb pályán keringő műholdból. Ezek egyik legfontosabb műszere a SAS2, amelynek Vulkán-változata már mind a három elektromos és mind a három mágneses térkomponenst méri. E mérések a földrengések kutatása mellett a földi magaslégkör (plazmaszféra) eddig nem látott teljességű figyelését, az ún. űridőjárás kutatását is lehetővé teszik a 16 műhold egyidejű működésével. A hazai rádiós műholdmegfigyelő állomás is a rendszer egyik adatlevételi bázisállomása értelemszerűen.
A Vulkán projekt felépítési vázlata: A földrengés epicentrumából származó ULF-VLF jelek az inhomogén ionoszférán át jutnak el a 4 magasabb és a 12 alacsonyabb pályán keringő Vulkán hold valamelyikéhez vagy többhöz is, amelyek aztán a vett jeleket a követő állomásoknak továbbítják.
Készülünk a Kompasz-2 startjára és reménykedünk a sikerben, hisz minden űrbe indulás és üzemkezdet kockázatos. De e tudáshoz és annak gyakorlati hasznához másként nem juthatunk hozzá.
(A kutatások az ELTE Környezetfizikai Tanszékcsoportnál, az Űrkutató Csoport és az MTA-ELTE Geoinformatikai és Űrtudományi Kutatócsoport keretében folynak.)
Összeállototta: dr. Ferencz Csaba
