Természeti környezetünk átalakítása, degradációja napjainkban sajnos nem veszített lendületéből annak ellenére, hogy a tájat leginkább használó agrárgazdálkodás a rendszerváltoztatás óta kevesebb produktumot állít elő. Csekélyebb összterületen, helyenként kisebb táblaméreten gazdálkodik, kevesebb vegyszert használ. Csökkent az ipari eredetű légszennyezés is. Ugyanakkor az előbbi tendenciával összefüggésben a rendszerváltozás óta a földtulajdon változása és a mezőgazdaság - és ezen belül is a környezetbarát extenzív gazdálkodás - alul támogatottsága következtében döbbenetes nagyságúvá gyarapodtak a parlagterületek, ami „újkeletű” környezet- és természetvédelmi problémákat vet fel. Ilyen környezet- és természetvédelmi probléma, az hogy a parlagokon tömegesen terjednek az özönnövények, amelyek közül sok az allergiát okozó gyom. Továbbá nagy területeken a természetszerű vegetációt, de gazdasági növényeinket is veszélyeztetik a tömegszaporodásra és invázióra is képes rovar-, illetve puhatestű fajok. Az előrejelzések szerint például a gyapjas lepke újabb hatalmas inváziója várható 2005-ben.

A felhagyott szántókon, réteken, legelőkön idővel megjelennek a cserjék és a fák is. E jelenség kedvező abban az esetben, ha a hazai fafajok számára még kedvező éghajlat alatt őshonos fafajokból alakul ki az erdő. Kedvezőtlen ugyanakkor, olyan agresszív, idegenhonos fafajok telepszenek meg, mint az akác, a bálványfa, zöld juhar stb.

Tájaink degradációjának másik sajnálatos oka, hogy a globalizálódó gazdaság következményeképpen egyre több a „zöldmezős” ipari és kereskedelmi építkezés, új autópályák szelik át tájainkat. Az építkezések egyre több kő- és kavicsbánya nyitását is igénylik. A fenti beruházások csökkentik a termőterületet, „tájsebeket” okoznak és fragmentálják a megmaradt természetszerű vegetációt és állatvilágot. A természet- és környezetvédelem igyekszik védeni a megmaradt értékeket de növény- és állatfajokat védő tevékenysége csak akkor járhat bizonyos sikerrel, ha nemcsak közvetlenül az illető növényeket és állatokat, valamint azok szűken vett élőhelyét védi, hanem tágabb környezetük is bizonyos fokú védelem alatt áll. Így került előtérbe a nagyobb területek, a tájak védelme, kialakultak tehát a tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok stb. A tájak védelme nemcsak a természetvédelmileg értékes növény- és állatfajok megőrzése miatt fontos, hanem általában az erdők, a rétek, a vizek, a talaj és a környezetbarát, tájra jellemző, hagyományos gazdálkodás megőrzése miatt is. E táji tényezőket elsősorban az ember tájat átalakító tevékenysége, a szennyeződések, az éghajlatváltozás az invazív növény- és állatfajok veszélyeztetnek. A tájak, tájrészletek viszont már akkora területűek, aminek elemzésére, állapotfelvételére az űrfelvételek is jól alkalmazhatók. Az űrfelvételek alkalmasak a tájak környezet- és természetvédelmi állapotának felvételezésére. Napjainkban az űrfelvételek felbontása már olyan nagy, hogy a felvételeken elkülöníthetők a kisebb erdőfoltok, bányagödrök is. Megállapítható rajtuk egyes vegetációs egységek természetességi foka, a parlagterületek nagysága, az erdők, nádasok egészségi állapota és esetenként még a talaj erodáltságának mértéke is. A két évtizeddel ezelőtti és a napjainkban készült űrfelvételek összehasonlításával megtudhatjuk, hogy milyen mértékben változott a táj a sok átalakulással járó legutóbbi húsz évben.

Ezeket a munkákat a Magyar Űrkutatási Iroda által meghirdetett pályázat keretében a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) vezetésével a Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudományi Intézet Ökológiai és Genetikai Tanszék szakmai közreműködésével végezzük el.

A pályázat kidolgozásának témavezetője Dr. Csató Éva (FÖMI)