Idén 33. alkalommal rendezték meg a nyári egyetemet az ausztriai Alpbachban. A rendezvényre 60 résztvevő érkezett az ESA tagországokból, valamint Kanadából, Magyarországról és idén első alkalommal Csehországból. Az idei rendezvény mottója: „Life detection in and from Space” volt, ehhez kapcsolódtak az előadások és a diákok által kidolgozandó projektek témái is. Magyarországot idén egy hallgató (Horvai Ferenc) és egy tutor (dr. Pázmándi Tamás) képviselte a nyári egyetemen.

A diákok munkáját a két hét során az egyes területek szakértői, „tutorok” segítették. Részükre 2007. május 8-án Bécsben felkészítő megbeszélést tartottak, ezen Pázmándi Tamás is részt vett. Ekkor került sor a program véglegesítésére és a résztvevők csoportokba sorolására is a csapatmunkához. Körültekintő – és igencsak időrabló – vizsgálatot igényelt, hogy az egyes csoportokba minden szakterületen, valamint a tudományos és a mérnöki területen jártas résztvevők is kerüljenek.

Alpbach: Ausztria legszebb faluja A nyári egyetem közel két hétig, 2007. július 16-27-ig tartott. Már a megnyitóbeszéd során elhangzott: ugyan az asztrobiológia érdekes és igen népszerű kutatási terület, kísérleti háttér nélkül nem élhet sokáig.

A megnyitó során Johannes Ortner, az iskola igazgatója üdvözölte a hallgatókat, majd bemutatta a szervezőket, fő támogatókat. Hozzá hasonlóan Peter Jankowitsch (FFG) is megemlítette Magyarországot, kiemelte, milyen fontos, hogy ilyen kis országok is részt vegyenek a tábor programjában. Ezt követően Fabio Favata (ESA) mutatta be az Európai Űrügynökség szerepét, a jelenleg futó (pl. Rosetta, Cluster, Mars Express) és a közeljövőben tervezett (pl. Herschel – 2008, Planck – 2008, Gaia – 2011, JWST – 2013) fontosabb projekteket. Kiemelte, valamilyen módon mindegyik kötődik az asztrobiológiához, hiszen a projektek tervezett céljai (in-situ mérések más égitesteken, Nap-Föld környezet vizsgálata, távoli égitestek vizsgálata stb.) egyaránt ehhez köthető. Az ESA középtávú tervei (cosmic visions) szintén az univerzum alapvető törvényeinek, az élet keletkezésének megértését szolgálják. Favata elmondta, összesen 49 javaslat érkezett, melyek közül egy közepes és egy nagy valósulhat meg 2017-2018-ban.

A rendezvény első hete alatt döntően előadásokat hallgattunk, majd egyre több teret kaptak a workshopok, ahol a tábor résztvevőinek missziókat kellett kidolgozniuk, megtervezniük. André Brack az egyik legfontosabb kérdésre próbált választ adni előadásában: „What is life?”. A pontos definíció helyett (annak nehézsége miatt) inkább – ahogy a szakirodalomban is mind gyakrabban előfordul – az élet, az élő organizmusok jellemzőinek leírására törekedett. Előadásából kiderült, ugyan nem elképzelhetetlen a szilícium alapú élet, azonban ez ellen szól, hogy

csak 11 szilícium alapú molekulát detektáltak a bolygóközi térben (szemben a 112 szénvegyülettel),
kevesebb a lehetséges oldószerek száma,
oxidációja során SiO2 keletkezik.

Brack beszámolt a Biopan kísérletsorozatról is, melyben a KFKI Atomenergia Kutatóintézet munkatársai is aktívan részt vesznek, majd előadását a következő mondattal fejezte be:

„Life: Neither total chance (only one sample), nor absolute necessity, just a realistic possibility.”

A további előadások során szintén számos érdekes kérdés, tudományos elmélet került elő. Így például Robert Brucato azt elemezte, maga a kifejlődött élet érte el a Földet egy becsapódás során, vagy csak az annak kialakulásához szükséges alkotóelemek.

Külön előadas foglalkozott az élet földi kialakulásának lehetőségeivel és korai fejlődésével (Frances Westall), az élet detektálásához rendelkezésre álló eszközökkel, mérőműszerekkel (Oliver Botta, Victor Parro) és az űreszközök, leszállóegységek tervezésével (Denis Moura, Andrea Santovicenzo) is. A pénteki nap során a Naprendszeren kívüli bolygókkal foglalkozó előadásokat hallgattunk (Artie Hartzes, Lisa Kaltenegger, Malcolm Fridlung).

A „hagyományos” előadások mellett néhány kötetlenebbre is sor került a vacsorát követően. Roger Bonett „Where are they?” címmel tartott előadásában azt vizsgálta, hogyan változna meg életünk, ha kiderülne: vannak földönkívüliek. Ismertette többek között S. Webb 49 lehetséges válaszát is arra a kérdésre, van-e élet a Földön kívül. A következő este Ernst Fisher igen élvezetes előadói stílusában Shrödinger „What is life?” című könyvét mutatta be.

A hétvégén a szervezett programok során egy kiadós hegyi túrára és egy planetárium megtekintésére is volt lehetőségünk. De emellett volt alkalom egy vízerőmű és a hozzá tartozó tározó megtekintésére is.

A nyári egyetem második felében a workshopok vették át a főszerepet. A négy csoportnak egy-egy missziót kellett megtervezni, a célpont és a tudományos cél meghatározását követhette a kísérleti berendezések kiválasztása, a payload összeállítása, az ehhez megfelelő rakéta kiválasztása, a pálya megtervezése. Emellett szükség volt a tömeg és a fogyasztási adatok összeállítására, valamint költségvetés készítésére is. A rendezvény utolsó napján a csapatok elismert szaktekintélyekből álló zsűri előtt ismertették munkájukat.

A résztvevők között a második hét elején vált nyilvánvalóvá, hogy a biológiai kísérletek esetében az UV és az ionizáló sugárzásnak is nagy szerepe van, így annak mérését is bele kell illeszteni a mérési programba. A passzív dózismérők között a TL és a nyomdetektor volt népszerű, nem utolsó sorban a Biopan kísérletek korán összegyűlt tapasztalatoknak és a minden év szeptemberében rendezett WRMISS rendezvények weboldalának böngészése során szerzett ismereteknek köszönhetően.

Az aktív dózismérők területén a TriTel nagy elismerést váltott ki a résztvevők között, meglepően nagy volt az érdeklődés iránta. De szóba kerültek a legfrissebb Pille eredmények és annak földi verziója, a PorTL fejlesztése is. Bízunk benne, hogy ezek a kapcsolatok hosszú távú együttműködések alapjai lesznek!

További érdekességet jelentett, hogy a Naptól távoli célpontokhoz tervezett misszióknak köszönhetően az energiaellátás különösen fontos szerephez jutott. A tutorok között egyetértés alakult ki a kérdésben, az ilyen távoli missziók nehezen képzelhetőek el izotópos energiaforrások (pl. RTG) alkalmazása nélkül.

Ezt követően szinte természetes, hogy a kommunikációs kérdések is előtérbe kerültek, mivel különösen a radioaktív izotópokat tartalmazó források alkalmazása esetén heves tiltakozásra is lehet számítani – egyes szélsőséges, magukat környezetvédőnek tekintő csoportok részéről.

Ezek a kérdések nem csak a hallgatók között kerültek szóba, néhány esetben a tutorok között – akik minden este 6-7-ig megbeszélést tartottak – is heves szakmai viták alakultak ki. Ekkor volt lehetőség a csoportok által végzett munka áttekintésére, a nap során felmerült kérdések megvitatására és a tapasztalatok megbeszélésére. Már rögtön az első este, az első tutori megbeszélésen felhívták a figyelmünket: az legyen a tutorok célja, hogy a következő két hét a diákok (egyik) legnagyobb élménye legyen.

A programot tovább gazdagították a tutorok részére szervezett fogadások, közös vacsorák, ebédek, melyek mind segítették, hogy számos szakmai kapcsolat alakult ki a tutorok között is.

Összességében elmondható, részvételem az alpbachi nyári egyetemen nagy lehetőség volt, ami hosszú távon is meghatározó lehet, nem csak az ott megszerzett új ismereteknek, de a kialakult szakmai kapcsolatoknak is köszönhetően. Kívánatos lenne, hogy minden évben legyen magyar résztvevője a tábornak, és a több résztvevőt elnézve további előnyt jelentene, ha évről-évre legalább két diák tudná képviselni hazánkat.

Budapest, 2007. július 30.

Dr. Pázmándi Tamás
MTA KFKI AEKI