Az ISS 15. sz. legénysége október 21-én a Szojuz TMA-10 űrhajóval tért vissza a Földre 196 nap űrbéli tartózkodás után. Az hazatérő űrhajó szállítmányában vannak a BRADOS-6 kísérletben résztvevők Földön kiértékelendő kozmikus sugárzást vizsgáló eszközei is, köztük az Atomenergia Kutatóintézet Sugárvédelmi Kutatócsoportja által készített detektorok.

Az október hónap igen eseménydús az űrdozimetriával foglalkozó közösségek számára. Mint arról beszámoltunk, a Szojuz TMA-11 űrhajó október 10-én szállította fel a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) a 16. sz. legénységet és vele többek között a Matroshka-kísérlet detektorait. Most pedig a Szojuz TMA-10 visszaútján (október 21.) a BRADOS-6 kísérlet újabb detektorait hozza le az Űrállomásról. Mindkettőben a MŰI által is támogatott projekt keretében létrehozott magyar eszközök is helyet kaptak.

Az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézetének (AEKI) Sugárvédelmi Kutatócsoportja összesen 6 nyomdetektorral csomaggal vett részt a BRADOS-6 kozmikus sugárzás mérésekben. A vizsgálat része a 2001-ben a moszkvai Orvosbiológiai Problémák Intézete (IBMP) által indított BRADOS kísérletsorozatnak, melybe a magyar kutatócsoport immár negyedik alkalommal kapott meghívást. A korábbi kísérletekről készített beszámolók az Űrvilág hírportálon és a MŰI honlapjának Űrtudomány rovatában olvashatók. Az évente ismétlődő kísérletek célja az Űrállomáson feltérképezni az űrhajósókat ért kozmikus sugárzást és annak változását. A BRADOS-1 (vagy röviden B1) kísérlet 2001-re utal, és így tovább. Az egyes kísérleti idő szakaszok hosszát általában a szállító járművek menetrendje határozza meg, így többnyire fél- és háromnegyed év között változik. A B6 kísérlet szállítási kapacitás probléma miatt csúszott át 2007-re. A négy magyar kísérlet a kb. 11 éves periódusú napfolttevékenység különböző fázisaiban zajlott. A B1 időszak a napfolttevékenység maximumára, mig a B6 a minimumra esett. A mellékelt ábrán ezt mutatjuk be. A cikk-cakkos görbén a két hónapra összesített napfoltok számát adtuk meg. A legnagyobb érték 170 (2000-ben), míg a legkisebb 10 körül volt (2007-ben). A napfolttevékenység erősen befolyásolja az Űrállomást ért galaktikus eredetű (GCR) és a Naptól származó sugárzásokat, de nem egyformán. Többnyire a növekvő számú napfolt az ún. napszél növekedésével jár, ami a galaktikus eredetű, a Föld felé tartó sugárzást mintegy elfújja (például ez okozza az üstökösök csóváját), míg a Napból közvetlen felénk tartó részecskék száma növekedhet, de ez függ a mágneses viharok kialakulásától is.

A mostani expozíció ez év tavaszán kezdődött, május 15-én juttatták föl a detektor csomagokat a Progress M-60 teherűrhajóval, hogy közel fél évet töltsenek az űrben. A cél most nemcsak az ISS belsejében kialakuló sugárzási tér vizsgálata volt, hanem az is, hogy a különböző laboratóriumok által használt mérőeszközök és módszerek eredményeinek összevetéséből optimalizálják a mérési eljárásokat. A programban 12 kutatócsoport vett részt a világ minden tájáról, különféle mérési technikák alkalmazásával (szilárdtest nyomdetektor, termolumineszcens detektor, nukleáris emulzió). A detektorokat az alábbi fotón látható BRADOS-dobozban helyezték el. A dobozt a képen látható orosz Matroshka-R nevet viselő gömb-fantom közelébe telepítették a Zvezda (Csillag) alapmodulban. Ezek miatt a kísérlet a száraz BRADOS-6 megnevezés mellett a Matroshka-R/Space-Intercomparison-2 nevet is megkapta.

A BRADOS doboz a kazaksztáni földetérés után először Moszkvába kerül, majd szétszerelés után a magyar detektorok visszatérnek Budapestre kiértékelésre, talán karácsonyi ajándékul.

Dr. Pálfalvi József
MTA AEKI Sugárvédelmi Kutatócsoport