dr Mendler Luca
vdr Zádor Ernő (vázizomregenerációs program témafelelőse)
Űrkutatási tevékenység
Intézetünk közel harminc éve vesz részt űrélettani kutatási programokban a Magyar Űrkutatási Iroda támogatásával. Az elmúlt időszakban ezek a kutatások elsősorban a vázizom alkalmazkodását vizsgálták immobilizációt követően, majd regeneráció és differenciálódás során in vivo állatkísérletekben, másrészt a szívizom oxigénhiányos körülmények közötti adaptációjára irányultak szívperfúziós modellkísérletekben. Három éve beindult új űrkutatási programunkban a neutrofil granulociták adhéziós készségét tanulmányoztuk/tanulmányozzuk in vitro (2001-2002) és in vivo (2003) stresszállapotban.
Űrhajózási és emellett népegészségügyi szempontból is kiemelkedő jelentősége van a stresszkutatásoknak. Ide tartoznak az elmúlt évek kardiovaszkuláris kutatásai, melyek a csökkent, majd újra beinduló szívérkeringéshez való szívizomalkalmazkodás biokémiai, molekuláris szintű mechanizmusát vizsgálták. E prekondicionálással kapcsolatos kutatások alapvető fontosságúak annak megértéséhez, hogy hogyan alkalmazkodhat a szív a stresszreakció okozta hipoxiához, a később megjelenő reperfúziós oxidatív stresszhez, milyen tényezők szabják meg az alkalmazkodás mértékét, határait. Szívperfúziós modelljeinkben az NO, szuperoxid és a peroxinitrit szerepét tanulmányozzuk, kiegészítve az adaptációban résztvevő gének kifejeződésének vizsgálatával és az érelmeszesedés kialakulásáért nagymértékben felelős, igen gyakori hiperkoleszterinémia adaptációt módosító hatásának vizsgálatával. (E kísérleteinkhez a jelenleg legkorszerűbb DNS-chip technológiát is alkalmazzuk.) Ezek a kutatások egyúttal azért nagy közegészségügyi jelentőségűek is, mert hazánkban (mint más fejlettebb országban is) a vezető halálok a koszorúsér-elmeszesedés talaján kialakuló iszkémiás szívbetegség.
Az elmúlt pár évben stresszvizsgálatainkat kiegészítettük a neutrofil granulociták (kis falósejtek, mikrofágok) adhéziós készségére irányuló kutatásokkal. E fehérvérsejtek különösen nagy jelentőségűek a stresszválaszban, mivel ekkor a limfociták működése visszaszorul, és elsősorban a szervezet érpályájában „őrjáratot” tartó neutrofil granulociták biztosítják a szervezet védelmét az idegen sejtekkel szemben. E fehérvérsejteknek az érfalhoz való letapadási készsége elengedhetetlen funkciójuk ellátásához, melyhez molekuláris szinten adhéziós receptorokra van feltétlenül szükség. A granulociták sejtfelszíni adhéziós receptorainak mintázatából nemcsak az adhéziós készségükre, hanem e sejtek aktíváltsági állapotára és a stresszválasz mértékére is következtethetünk.
Jelenleg a korábban megkezdett in vitro granulocita vizsgálatainkat folytatva humán, in vivo stresszkutatásokat végzünk, melyek során adhéziós receptorok (L-szelektin,
β2 integrin) és egy aktívációs marker (laktoferrin) sejtfelszíni kimutatását (indirekt immun-fluoreszcenciás módszer, lézeres áramlási citometriás technika) pszichológiai és pszichofiziológiai vizsgálatokkal egészítjük ki napjaink korszerű, integráló szemléletének jegyében. Programunkban stresszállapotú betegek stressz szintjét szorongás-teszttel, felszíni EMG-vel, a neutrofil granulociták említett sejtfelszíni fehérjéinek vizsgálatával és kiegészítő rutin klinikai mérésekkel (vérnyomás, pulzus) mérjük fel a vizsgálat elején, majd három relaxációs-imaginációs pszichoterápia (hipnózis) után. Célunk egyrészt az, hogy megállapítsuk, mennyire alkalmasak az említett granulocita jellemzők a humán stresszállapot leírására, másrészt pedig az, hogy tanulmányozzuk, milyen mértékben befolyásolható a stressz-szint és a granulocita aktíválódás az alkalmazott pszichológiai technikával.
A kutatóintézet honlapja
