| |
A Csibisz-M (a továbbiakban angol írásmóddal: Chibis-M) mikroműhold a Föld működésének megértésében, a Föld kutatásában új generációs szerkezet, amelynek fejlesztését 10 évvel ezelőtt kezdte el e nemzetközi közösség. A magyar kutatók és fejlesztők és a magyar űripar a még az ezredforulón aláírt, a világűr békés célú kutatására és felhasználására vonatkozó, orosz-magyar kormányközi egyezmény alapján kapcsolódtak be e fontos munkába, amelybe korábbi eredményeik alapján hívták meg őket. 
A Chibis-M program alapvető célja a földi viharok és az azokban keletkező villámok tulajdonságainak pontosabb megismerése, amely ismeret kulcsfontosságú a globális változások (globális felmelegedés) jelenlegi szakaszában civilizációnk, az emberi élet megóvása eredményességéhez.
Ehhez igazodik a Chibis műhold műszerezettsége. A műszerek ezért a következők:
Rádiófrekvenciás analizátor a 32-46 MHz-es sávban, figyelve a viharok és különösen a villámok keltette jeleket ebben a tartományban. E jelek a villámok erősségét és keletkezési gyorsaságát jellemzik.
Ultraibolya detektor, amelyik a viharfelhők ultraibolya felfényléseit és a villámok ultraibolya fényét méri, amiről igen kevés az ismeretünk.
Elektromágneses hullámmérő rendszer (a SAS3 magyar műszer ukrán antennákkal), amelyik a villámokat igen jól jellemző és a villámláskor mindig keletkező alacsonyfrekvenciás (< 100 Hz – 100 kHz, paranccsal változtatható a felső határ) rádiójeleket méri, részben kiméri e jelek alakját nagy pontossággal, részben számlálja a különféle jeleket a pálya mentén, részben monitorozza az ionoszféra teljes rádiójel spektrumát ebben a tartományban a pálya mentén, utóbbi két esetben mintegy térképezve a globális vihartevékenységi és űridójárási aktivitást, azaz utóbbi esetben a naptevékenység hatására beálló változásokat.
Röntgen-gamma detektor, amivel a villámok eddig alig vizsgált gamma illetve röntgen sugárzási hatásait lehet feltárni.
Nagysebességű digitális kamera, amelyik a többi műszerrel szimultán a látható tartományban készít nagyfelbontású felvételeket a Földről, a felhőzetről.
A tudományos célok, a globális felmelegedés hatásai teljesértékű vizsgálatához az újdonságot jelentő műhold mérései mellett fontosak a szimultán földi mérések is. Ezt két rendszer biztosítja:
Az egyik a villámokat globálisan számláló és lokalizáló, 2002 óta működő WWLLN hálózat, amelyiknek a University of Washington a koordinátora és amelyikben az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék Űrkutató Csoportja is részt vesz, s amelynek egyik állomása az Egyetem lágymányosi területén működik. Így mindig vizsgálható, hogy a műholdas észlelések idején, a műhold pályája mentén mikor és hol volt villámlás.
A másik a teljesen unikális és magyar (Űrkutató Csoport) kifejlesztésű és kiépítésű, a magyar űripar unikális képességeit kihasználó, jelenleg a PLASMON FP7-es EU-s projektben továbfejlesztett AWDANet hálózat. Ez a hálózat ma a világ egyetlen, a magnetoszféra folyamatos (24 órás, megszakítás nélküli) monitorozására képes hálózat. A Chibis-programban folyamatosan biztosítja a műholdas regisztrátumokkal egyidejű földi adatokat, amelyek az AWDANet VR-2 hullámérzékelő detektora és a műhold SAS3 hullámérzékelő detektora (mindkettő BL Electronics gyártmány) teljes kompatibilitása következtében a műholdas adatokkal közvetlenül összevethetők, együtt feldolgozhatók.
A SAS3 első bekapcsolásakor Új-Zéland körzetében 2012. március 2-án mért adatsora. A regisztrált jelek földi villámok műholdig terjedt jelei (e jelek spektruma). Itt az egyik mágneses komponens adatait mutatjuk.
A Chibis-M-ről érkező tudományos adatok földi vételét orosz, magyar és cseh földi állomás veszi, a műhold földi vezérlő állomása a projekt vezető intézetének, az orosz Kozmikus Kutatások Intézetének (IKI) Kalugában lévő állomása. Az orosz vevőállomás Kaluga mellett még az ahhoz közeli Taruszában működik. A cseh állomás Panska Ves-ben van, míg a magyar vevőállomás az Űrkutató Csoport budapesti (az ELTE ún. Északi Tömbjében működő) állomása. Ennek különlegessége, hogy a magyar űripar eredményeként ma már hazai rádiós eszközökkel működik és – s ez csúcstechnológiát jelentő képesség – egyidejűleg képes az ún. L, S és X rádiós sávokban venni a műholdas adást, köszönve e képességet a Bonn-Hungary és a BL Electronics cégeknek. 
A SAS3 által március 20-án mért adatsor egy része (mágneses komponens), amit az Azori-szigetek felett regisztrált. Igen érdekes és vizsgálandó az a jelenség, hogy ekkor a műholdhoz a felszínről érkező, erősebb villámjelek nagyon pontosan ugyanolyan időkülönbséggel érkeztek, ami egy troposzférikus jelenségnél (villámlások egymás után) nem jellemző.
A Chibis műhold egy Progressz teherszállító űrhajó fedélzetén 2011. október végén hagyta el a Földet és januárig a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsolódott űrhajón várakozott. Majd az ISS-ről leváló teherűrhajó, először próbálva ki az új pályára állítási technikát, kicsit magasabb pályára állt és kibocsátotta a CHIBIS-t 2012. január 25-én. (Ezután a Progresz a Föld légkörében a tervezett módon elégett.) A CHBIS a start után rögtön működni kezdett és lekezdődött a CHIBIS műhold technikai ellenőrzése. Először a technikai kiszolgáló egységeket kapcsolták be és ellenőrízték a működésüket, majd a tudományos műszereket is először egyenként, külön-külön, majd csoportokban. Ez az ellenőrzési fázis most zárult és elkezdődik a tudományos program végrehajtása, azaz a műhold napi tudományos programjának előre tervezése, az adatok folyamatos vétele, feldolgozása és a tudományos értékelés. Mind a SAS3 magyar mérőrendszer, mind a budapesti (ELTE) műholdas vevőállomás jól működik.
Prof. Ferencz Csaba
ELTE Űrkutató Csoport
|
|
