A Tisza-vízgyűjtőjére vonatkozó erdősültségi vizsgálatokat a Földmérési és Távérzékelési Intézetben végeztük el a Magyar Űrkutatási Iroda témapályázatának keretében.
Az évenként megismétlődő tiszai árvíz és árvízveszély ma már szinte elkerülhetetlen természeti csapásnak tekinthető. Ezt a helyzetet azonban nem a korábban nem tapasztalt sok eső vagy hó mennyisége, hanem a vízgyűjtő területen bekövetkezett erdőterületek folyamatos csökkenése okozza. Legalábbis erre enged következtetni az áradások nagyon gyors lefolyása.
Azt a hipotézist állítottuk fel, hogy az áradásokra legközvetlenebb hatással a Felső-Tisza mellékfolyóinak vízjárása van; ezek a folyók (Fekete-Tisza, Tarac, Talabor, Latorca, Borsava, Szernye valamint az Iza, a Visó) a Máramarosi-havasok Ny-i lejtőiről, ill. a Radnai-havasok területéről gyűjtik vizüket. Mindazonáltal a teljes vízgyűjtőre is próbáltunk összehasonlító vizsgálatot folytatni az erdőterületek változásainak kimutatására.
A két elemzés nemcsak a vizsgált időszak vonatkozásában tér el egymástól, hanem a felhasznált alapadatokban is. A szűkebb területváltozás elemzése nagy felbontású (30 m), a teljes vízgyűjtő változás elemzése kis felbontású (1000 m) műholdadatok alapján történt.
A Felső-Tisza közvetlen környezetében (szűkebb terület, 17 000 km2) az erdősültségi viszonyok vizsgálatára egy XIX. században készült erdőtérkép (Bedő-féle térkép, 1896) és két Landsat űrfelvétel (1992 és 2000) segítségével került sor.
Az időpontokat az adatok beszerezhetősége határozta meg. A két űrfelvétel készítési dátuma között ugyan rövid idő telt el (mindössze 8 év), de ez a periódus a piacgazdaság meghonosodásának az ideje Ukrajnában és Romániában is, tehát prognosztizálható volt, hogy az erdők irtása az utóbbi egy évtizedben felgyorsult.
A Landsat műhold Tematikus Térképező szenzorja a spektrum látható fény és az infravörös sugárzás tartományában készít egyidejű képeket, melyek kiválóan alkalmasak a zöld növényzet, ezen belül az erdők (lombos, tűlevelű, vegyes erdők) területének pontos meghatározására. Olyan feldolgozási módszert választottunk, hogy a térkép tartalmát is be tudjuk vonni az összehasonlító eljárásba, ezzel biztosítva az erdők által fedett területek pontos számítását mindhárom időpontra.
A Felső-Tisza közvetlen környezetében vizsgált 17 000 km2 nagyságú területen az erdők által fedett terület 1896-ban 13 693 km2, 1992-ben 9 773 km2 és 2000-ben 8 937 km2 volt. Ez 1896 és 1992 között 29,7%-os, 1992 és 2000 között további 8,5%-os erdővesztést jelent.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően az erdők területe 1896 és 1992 között jelentős mértékben csökkent, ami a majdnem 100 éves időtartamot figyelembe véve évtizedenként majdnem 3%-os fogyásnak felel meg. Azt csak találgatni lehet, hogy a több mint 4000 km2-nyi területre kiterjedő erdővesztés milyen ütemben következett be.
Az erdővesztés ütemét az utóbbi évtizedre pontosan ki tudjuk mutatni. 1992 és 2000 között drasztikus változás következett be az erdők területének változásában. A vizsgált időszak alatt 8,5%-kal csökkent az erdők területe, ami a vizsgált területen több, mint 800 km2 erdő eltűnését jelenti.
A másik vizsgálat a teljes vízgyűjtőre vonatkozott NOAA AVHRR kis felbontású adatok felhasználásával. A Tisza teljes vízgyűjtőjére történő vizsgálat eredményeként azt kaptuk, hogy az erdők területe 1995-ben 46 572 km2, 2000-ben pedig 39 181 km2 volt, ami összességében 16%-os erdőterület-csökkenést jelent.
A teljes vízgyűjtőre az erdők területének a fogyása 1995 és 2000 között 16%.
Az erdőgazdálkodás lényege, hogy a tarvágásokat új telepítések követik, így biztosítva az erdők állandó megújulását és az elvárható gazdasági hasznot. Ha felborul az egyensúly a fakivágások és a telepítések között, nagy területek maradnak erdő nélkül, ami, különösen a magashegységekben és a lejtős területeken a gyors lefolyást és nagy mennyiségű talaj és törmelék lemosását eredményezi. A lemosott törmelék egy része lerakódik az alacsonyabb lejtőkön, egy része iszap formájában bejut a folyók medrébe, minek következtében a folyók feliszapolódnak, medrük egyre magasabbra kerül. A gátak egyre kevésbé tudják a lezúduló víztömeget a mederben tartani. A folyamat megállíthatatlan. A folyók alföldi szakaszain (így a Tisza esetében is) csak vésztározók létesítésével védhetjük meg településeinket és szántóföldjeinket a szinte évenként ismétlődő árvizektől.
A kutatás eredményeinek fényében bizton állíthatjuk, hogy a Tisza vízgyűjtő területén folyamatosan folyó erdőirtások az évenként ismétlődő tiszai árvizek egyik oka. A lefolyásviszonyok megváltozása jelentősen növeli a lejtőkről lemosott törmelékek mennyiségét, valamint a folyómedrekbe kerülő iszapot.

1. ábra: a Felső-Tisza és fontosabb mellékfolyói

2. ábra: Landsat TM 1992. szeptember 25. (képrészlet)

3. ábra: Landsat TM 2000. augusztus 22. (képrészlet)

4. ábra: Erdőborítottság változása 1992 és 2000 között.

Összeállította:
Dr. Csató Éva témavezető