Az ötvenes évek különféle magyar kezdeményezései az űrkutatás e területén többé-kevésbé elszigeteltek maradtak. A következő évtized azonban nyilvánvalóvá tette az együttműködés szükségességét és előnyeit mind az országon belül, mind nemzetközi viszonylatban.
A műholdak megfigyelése az MTA által felügyelt négy optikai megfigyelő-állomáson, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen működő kísérleti rádiós követőállomáson egyszerű szolgálatként indult.
A műholdmegfigyelő munka a hatvanas évek közepére már tudományos kutatássá fejlődött a semleges felsőlégkör, illetve az ionoszféra szerkezetének vizsgálata területén. E kutatásokat az MTA Csillagászati Bizottságának 1962-ben létrehozott albizottsága koordinálta. A "Mesterséges holdak megfigyelése", mint téma, bekerült a "szocialista" országok akadémiáinak sokoldalú együttműködésébe. Országos és nemzetközi konferenciák, illetve kiadványok segítettek a műholdak tudományos hasznosítására irányuló törekvések kiszélesítésében.
Az MTA 1962-től lett a COSPAR tagja; a magyar részvétel eleinte a "Követés, telemetria és dinamika" munkacsoportra korlátozódott, de később a COSPAR szinte mindegyik szekciójában volt már magyar képviselet. A már említett Asztronautikai Bizottság a MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztályává (nemzetközi kapcsolatokban Hungarian Astronautical Society) alakult. Tevékenysége ennek megfelelően bővült a hatvanas években; olyan népszerű szervezetté vált, amely egyaránt befogadta az űrtevékenység aktív résztvevőit és az egyszerű érdeklődőket is. Különféle témákban (ionoszféra-magnetoszféra kutatás, kozmikus geodézia, távérzékelés stb.) évente szervezett konferenciákat a kutatók és mérnökök számára, továbbá bekapcsolódott a nemzetközi együttműködésbe is, mint a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAF) egyik tagegyesülete (1959).
Az űrkutatás új központja jött létre a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi hallgatók már 1961-ben megalakították az első űrkutatási csoportot. Ez a csapat igen aktív működést fejtett ki a műholdak rádiókövetésében, kis rakéták készítésében, valamint űreszközök elektronikájának és mechanikájának tervezésében. Emellett működtette a Műszaki Egyetem rádiós földi állomását. Ez a csoport kezdte meg telemetriai adatok regisztrálását (1965), és -- elsőként Közép-Európában -- meteorológiai holdak APT képeinek vételét is. (A részletes leírás e kötet II./4. fejezetében található.)
Mind az optikai, mind a rádiós (Doppler) megfigyeléseknek fontos alkalmazási területe a kozmikus geodézia, ha a szigorú pontossági követelményeknek sikerül eleget tenni. A Magyar Geodéziai Szolgálat (OFTH) már az évtized második felében kísérletezett azzal, hogy Magyarország alaphálózatát optikai műholdmegfigyelések segítségével egy világhálózattal összekapcsolja. Hazánk ezért már az első ilyen nemzetközi programokhoz csatlakozott (ISAGEX, Nagy Húrok) és megkezdte a fényes holdak nagy pontosságú fotografikus megfigyelését.
A következő fontos lépést a Szovjetunió 1965-ben tett javaslata jelentette, amelyben új típusú együttműködést ajánlott fel az űrkutatás kialakulóban lévő új területein. A szovjet blokk valamennyi országa csatlakozott az Interkozmosznak (IK) nevezett kooperációhoz. Hazánkban 1967-ben megalakult a magyar űrtevékenységet koordináló és irányító Űrkutatási Kormánybizottság. A Baj Attila, Ferencz Csaba és Kerpel Róbert vezetésével működő titkárság segítette az akadémiai és egyetemi intézményeket saját űrprogramjuk kialakításában -- az Interkozmosz szervezet és program keretein belül.
Magyarország 1967-ben írta alá az Interkozmosz szerződést. A kutatások az Interkozmosz következő területein ("állandó munkacsoportjaiban") folytak:
* kozmikus fizika,
* kozmikus meteorológia,
* űrbiológia és űrorvostan,
* műholdas távközlés,
* és később távérzékelés. (Részletes leírás e kötet II./5. fejezetében.)
Eleinte a magyar részvétel földi berendezésekre (mesterséges holdak megfigyelése), elméleti munkákra és laboratóriumi kísérletekre korlátozódott. A hatvanas évek vége felé egyes magyar intézmények űrelektronikai és fedélzeti műszerek fejlesztésébe kezdtek -- tekintettel a szovjet kutatórakéták és az Interkozmosz holdak nyújtotta új lehetőségekre. E tevékenység első eredményei a következő évtized űrkísérleteiben jelentkeztek.
A valódi gyakorlati alkalmazások felé tett első lépésként értékelhető egyes meteorológiai holdak felhőképeinek vétele, ezeket 1968-tól a ferihegyi nemzetközi repülőtéren a légijáratok pilótái számára hozzáférhetővé is tették.
Végül érdemes megemlíteni azokat az elméleti vizsgálatokat, amelyek olyan területeken, mint a pálya-meghatározás, rádióhullám-terjedés, kozmikus geodézia, meteorológia stb. sikeresen folytak hazánkban is.