Az évtized kezdetét két, szinte egyezőidejű esemény tette emlékezetessé 1980 májusában-júniusában:
* Farkas Bertalan űrrepülése a Szaljut6 űrállomáson;
* az első nemzetközi űrkongresszus (COSPAR), amelyet valaha Magyarországon tartottak.
Mindkét esemény jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az űrtevékenység növekvő társadalmi-gazdasági szerepét a magyar közvélemény felismerje és elismerje. A sajtó mindkét eseményről részletesen beszámolt, és a téma iránt érezhetően fokozódott a közérdeklődés.
1981-ben megjelent az első magyar Űrhajózási Lexikon. A tartalmas kötetet a Központi Asztronautikai Szakosztály szakemberei írták és szerkesztették.
1983 őszén egy másik fontos világszervezet, az IAF tartotta éves kongresszusát Budapesten, ahol az évek óta tartó feszültséget és elszigetelődést feloldva tárgyaltak egymással amerikai és szovjet űrhajósok a jövő terveiről.
Ebben az évtizedben az egész Interkozmosz szervezet tovább haladt a hagyományos, meglehetősen konzervatív úton anélkül, hogy a világ másik felén bekövetkezett gyors fejlődést figyelembe vette volna. Az alapkutatások változatlanul az együttműködés fő formáját képezték, az alkalmazások pedig nem fejlődtek olyan gyorsan, mint Nyugaton. Műszaki problémák, a COCOM lista és a bürokrácia korlátozta annak lehetőségét, hogy a csúcstechnológia űrbeli alkalmazásaira ezekben az országokban is sor kerüljön.
Ebben a helyzetben néhány magyar intézmény az Interkozmoszon kívül keresett magának együttműködő partnereket. A KFKI volt az első kezdeményező, amikor belépett egy széleskörű nemzetközi űrprogramba, amelynek célja a Halley-üstökös 1986 évi visszatérésének megfigyelése volt űrszondák segítségével. Magyarország hozzájárult a fedélzeti televíziós rendszer, egy adatgyűjtő berendezés és több detektor fejlesztéséhez a VEGA űrszondák részére.
A VEGA-műszerek a BME-vel együttműködve határidőre elkészültek, és jól vizsgáztak a bolygóközi térben. A magyar közreműködés nemzetközi elismerésben, a műszerfejlesztő mérnökök és kutatók Állami-díjban részesültek. (A részletes leírás e kötet II./8. fejezetében található.)
E sikeres program egyik következménye az lett, hogy a magyar űrkutatókat meghívták, vegyenek részt egy másik űrszonda-páros, a két Fobosz fedélzeti berendezéseinek elkészítésében. A sokoldalú nemzetközi műszercsomagon belül több, elsősorban a plazmakörnyezet vizsgálatára szolgáló magyar berendezés is pályára került. A legfontosabb magyar berendezés a Fobosz leszálló egység nagy megbízhatóságú és hibatűrő fedélzeti számítógépe volt, ez azonban nem tudta végrehajtani feladatát, mivel az űrszondákkal a kapcsolat idő előtt megszakadt. Hazánkban azóta több fedélzeti számítógép is készült különféle űrprogramokhoz.
A magyar űrkutatás több más intézménye is igyekezett nemzetközi űrprogramokhoz csatlakozni. Mind a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma (KGO) mind Távérzékelési Központja közvetlenül felvette a kapcsolatot nyugat európai és amerikai partnerintézményekkel, és ez az új típusú együttműködés számukra előnyösen kamatozott. A KGO úttörő szerepe a GPS technika hazai alkalmazásaiban, továbbá a VLBI holdak geodéziai alkalmazásának felvetése és kidolgozása külön is elismerést érdemel.
Az új űrkutatási szervezet egyik első döntése volt, hogy irányelveket és prioritási irányokat dolgozott ki a magyar űrkutatás számára. Elhatározta, hogy:
* elsősorban nemzetközi együttműködésben végez űrkutatási tevékenységet;
* egyedül az űrkutatási eredményeken alapuló gyakorlati alkalmazások (mint például a mezőgazdaságot és a környezetfelmérést szolgáló távérzékelés, az időjárás előrejelzése, vagy a műholdas távközlés és műsorszórás) területén indít önálló, saját űrprogramokat;
* a magyar űrkutatás jelentékeny kapacitását a következő öt főirányra koncentrálja:
1. a Föld vizsgálata a világűrből, beleértve a távérzékelési, geodéziai, meteorológiai és légköri kutatásokat és alkalmazásokat;
2. űrfizika, beleértve a Naprendszer kutatását;
3. űrélettan;
4. űrtávközlés és műsorszórás;
5. űrtechnika és technológia.
A nemzetgazdaságra kifejtett egyértelműen pozitív hatása miatt az első főirány művelése elsőrendű prioritást élvez.
Mindkét Tanács véleménye szerint a nemzetközi űrkutatási együttműködés mai szintjén még egy olyan kis országnak is, mint Magyarország, részt kell vállalnia az elsődlegesen tudományfejlesztést szolgáló nemzetközi űrprogramokban. (Ez a fajta részvétel azonban természetesen nem jelenti azt, hogy hazánk műholdak felbocsátására készülne, vagy hosszú időtartamú űrrepülések, esetleg más, ugyancsak sokmillió dolláros vállalkozások végrehajtását tervezné.)
Ebben a szellemben döntött úgy az új űrkutatási szervezet, hogy csatlakozik a Világűr Nemzetközi Éve (ISY) gondolatához és céljaihoz. 1992-ben a Magyar Asztronautikai Társasággal közösen sikeres konferenciát rendezett az ISY-ról. Évente megjelenteti a "Magyar űrkutatás" című évkönyv köteteit magyarul, kétévente angol változatban is.
A következőkben összefoglaljuk az utóbbi évek néhány kiemelkedő eredményét és eseményét. Az új, állami pályázati rendszeren keresztül általában biztosítható volt az ország több mint 30 űrkutatással foglalkozó intézményének gazdasági egyensúlya; ezen kívül egyes rászoruló intézmények működésükhöz pénzügyi támogatást is kaptak.
1992-ben a Közép-Európai Kezdeményezés (CEI) úgy határozott, hogy első űrprogramja a CESAR elnevezésű, kis geofizikai hold lesz. Magyarország négy tudományos műszerrel vesz részt a kísérletekben.
A NASA Planetáris Adatbázis Rendszerének a Naprendszer kisebb égitestjeire vonatkozó európai alközpontja 1992-ben kezdte meg működését Budapesten, az MTA Csillagászati Kutatóintézetében.
Jelenleg egyik legfontosabb feladatunk kétoldalú és sokoldalú nemzetközi együttműködési megállapodások előkészítése. A Magyar Űrkutatási Szervezet eddig együttműködési megállapodásokat írt alá 1991-ben az ESA-val, 1992-ben a Közép-Európai Kezdeményezéssel (CEI) és a NASA-val, 1994-ben az Ukrán Nemzeti Űrügynökséggel, 1995-ben az Orosz Űrügynökséggel és India Űrkutatási Szervezetével (ISRO).
1995-ben a Pille sugárzásmérő továbbfejlesztett változatát egy ESA űrhajós felvitte a Mir űrállomásra. A miskolci USK űrkemencét a NASA teszteli, mivel feltehető, hogy felkerül az Alfa nemzetközi űrállomásra. Több magyar intézmény, de főképp a KFKI RMKI egész sor a jövő szempontjából fontos űrprogramhoz csatlakozott, mint a Cassini, a Cluster, a Marsz*94, a Rosetta (RoLand) stb. A magyar részvételt a rendelkezésre álló anyagi keretek korlátozzák; ez a közreműködés azonban ahhoz elegendő, hogy a jövőben a magyar szakemberek is hozzáférhessenek az ezen űrprogramok fontos eredményeit tartalmazó különféle adatbázisokhoz. Nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű részvétel egyrészt erősíti kétoldalú, regionális és globális nemzetközi kapcsolatainkat, másrészt segít abban, hogy fenntartsuk és fejlesszük a magyar űrkutatók szellemi kapacitását, illetve műszaki tudását.